A Duende című kiállítás a roma művészet egyik legmélyebb, legnehezebben megragadható fogalmát állítja középpontba. A spanyol–andalúziai roma (gitano) kultúrából ismert kifejezés – amelyet Federico García Lorca is értelmezett – nem egyszerűen ihletet vagy tehetséget jelent, hanem azt a belső, föld alatti gyökerekből feltörő erőt, amelyben a művész túllép a technikán, és a lélek nyers, szenvedélyes igazságát közvetíti. A duende az a pillanat, amikor az alkotás nem csupán kép, hanem jelenlét; nem csupán forma, hanem megrendítő tapasztalat.
A páros kiállítás két eltérő alkatú, mégis mélyen rokon érzékenységű festőművész munkáit állítja párbeszédbe: Ökrös Mónika ösztönös, belülről fakadó alkotói attitűdjét és Lukács János elemző, megfigyelő festői gondolkodását.
A két alkotói út különböző irányból közelít ugyanahhoz a forráshoz. Ökrös Mónika az ösztön mélyéről, Lukács János a megfigyelés tudatosságán keresztül jut el oda, ahol a technika már csak eszköz, és a festmény a lélek közvetlen lenyomata lesz. Közös bennük az empátia, az emberközpontúság, valamint a roma identitásból fakadó érzékenység, amely nem tematikus deklarációként, hanem a képek atmoszférájában, érzelmi intenzitásában válik jelenvalóvá.
Rözge Koppány, művészettörténész
A kiállítást megnyitja:
Kunhegyesi Ferenc, a galéria művészeti vezetője
Zenei közreműködők:
Reggie Jónás Jr. Trió
