Stalter György fotóművész és Botos Zoltán festőművész közös kiállítása, a "Józsefváros –
Város a városban" nyílik a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában.
Mindenkit várunk szeretettel október 27-én vasárnap, 18.00 órára!
A kiállítást D. Magyari Imre újságíró, majd Bujdosó János zenei előadása nyitja meg.
STALTER GYÖRGY műterme a Józsefváros. Ez a kerületi szociális mikroklíma is formálja
identitását, művészi arculatát. Azontúl, hogy képsora ebbe a nyolcadik kerületbe kalauzol
bennünket, az alkotó környezetével való azonosulásáról és szembesüléséről is tudósít. A
szubjektív kordokumentumként értelmezhető fotográfiák lejárt diafilmre készültek, így
markáns, váratlan színvilág jelenik meg a sorozat egészén. „Sokat fényképeztem színesben,
de ami igazán érdekelt, azt mindig fekete-fehérben csináltam meg. Ez volt az első nagyobb
színes anyagom, amióta fényképezek. Borzasztó fontosnak éreztem a színek jelenlétét,
ahogy a fekete-fehér anyagoknál is fontosnak éreztem, hogy fekete-fehér képek születtek.
Fekete-fehérben az anyag akár szociofotó is lehetne. Azzal azonban, hogy a képek ebben a
furcsa színvilágban jelennek meg, az egész sztori sajátos történetté kerekedik. A képek
kereszthívással készültek, egy régi, analóg technikával. A műfénydiára exponált nyersanyag
színes negatívként kerül előhívásra. Ritka az olyan felvétel, ahol nem használtam
mesterséges világítást, vakut vagy folyamatos fényű lámpákat, különböző színes fóliákkal.
Eddig ez üres technikatörténet lenne, de nem az, mert az itt élő emberek világához annyira
hozzátartoznak a színek. Itt átvitt értelemben is minden színes. Néhány fotón sárgán jelenik
meg az emberek feje, de ez egyáltalán nem baj: a karakterek tökéletesen illenek a tudatosan
felerősített színekhez.” (Stalter György, Fotómozaik, 2007)
BOTOS ZOLTÁN
Salgótarjánban születtem, a festészettel igazán 1991 óta foglalkozom komolyan. Addig csak
ama-tőr szinten festettem. Ekkor meghívást kaptam a mártélyi művésztelepre. Ettől kezdve
munkáimmal bekerültem a hivatásos művészek kiállításaira. Ez év áprilisában én kaptam a
salgótarjáni triennálé nagydíját.
Stalter György fotóalbuma a „nyolckerről“ elemi erővel hatott rám. Addig a fotózás mint műfaj
nem is érdekelt. Amikor Gyuri a kezembe adta ezt az albumot, lapozgattam, és azonnal
feltűnt a tökéletesen és tudatosan megkomponált képek sokasága. Azonnal tudtam, hogy itt
nem egyszerű fotókról van szó, hanem magas színvonalú művészi képekről. Itt a kép szót
kihangsúlyoznám. A másik dolog, ami nekem szembeötlő volt, az a színek összhangja, ami
egy-egy kép témája szerint kívánatos, és amit a mű megkíván. Rögtön arra gondoltam, hogy
jó lenne ebből olajképet festeni a magam elgondolása szerint. Ebből az albumból végül is 14
festmény született. (Botos Zoltán)
