A kiállítás anyaga / képei magángyűjteményekből érkeztek, nagy részük még nem volt nyilvánosan látható. Az ünnepi műsorban közreműködtek: Nyári Oszkár Jászai Mari-díjas színművész, Nagy István előadóművész és Baranyi Zoltán hegedűművész, Roby Lakatos hegedűvirtuóz, világzenész.
PÉLI TAMÁS 1948. augusztus 7-én született Budapesten. Három évesen már csodásan rajzolt, kisiskolás korától sorra nyerte a rajzversenyeket, 11 évesen kezdett el olajfestékkel dolgozni. Képzőművészeti tanulmányait a Képző- és iparművészeti szakközépiskolában (1962-67) és a Holland Királyi Képzőművészeti Akadémia (1968-73) murális szakán végezte. 1973 és 1978 között az amszterdami Szent András kórház kápolnájának Ó- és Újtestamentumi jeleneteit ábrázoló üvegablak applikációit, valamint a Spar Bank van ser Stadt festményeit és fa, illetve fémszobrait készítette. Diplomamunkája, amely az amszterdami kultúrcentrum román kori kápolnájában található, az Amszterdam város tanácsa által meghirdetett képzőművészeti pályázaton első díjat kapott. Legjelentősebb monumentális munkája a Holland Képzőművészeti Akadémia falát díszítő pannó, mely közel 50 m 2 nagyságú. 1970-től műveit kiállították rangos amszterdami kiállítótermekben. A cigányság sorsát igyekezett festményein megörökíteni.
Kerekes Györgynek jelentős érdemei voltak abban, hogy Péli Tamás a tiszadobi gyermekváros, az egykori Andrássy-kastély könyvtártermében 1983-ban megfestette 9 x 4,5 méteres Születés című pannóját a magyarországi cigányság történetéről, eredetüktől kezdve.
Péli Tamás így emlékszik meg az egyik videóbeszélgetésen a cigányságáról:
„1948-ban születtem Budapesten, a nyolcadik kerületben, amely az úgynevezett pesti cigány kerület. Ami a legfantasztikusabb és legfontosabb emlékem az, hogy volt egy csodálatos közösség, amely körülvett, akikhez én mindenáron tartoztam és tartozni szeretnék. Lehettem olyan három, négyéves – amikor is még platinaszőke hajam volt, – nagymamámnak ültem az ölében, aki egy száztizenkét kilós csodálatos indiai istenasszony volt. Megkérdeztem tőle: én olyan vagyok-e, mint ti? Mert pocsolyákban, itt-ott láttam, kicsit más vagyok, mint a többi unokája. Azt mondta: Hát kisfiam, ugyanolyan vagy, pont ugyanolyan. Ekkor dőlt el minden az életemben. Szeretem ezt a népet, amit most meg is nevezek: a cigányságot. 1962-ben lettem gimnazista. Akkor elhatároztam, azért fogok tanulni, ha Isten is megsegít, festő, festőművész legyek, hogy egy másik lőállásból tudjak segíteni népemen, a világgal, a társadalommal szemben, amely régen sem, most sem szeret minket, sajnos.”
- mesélte egyik utolsó interjújában.
A reneszánsz és barokk hagyományokra támaszkodva sajátosan egyéni képi nyelvet teremtett, olyan figuratív művészetet, amely mitikus szimbolikus magasságokba emeli a cigányság sorsproblémáját. A cigányságnak, mint népnek a történelmi útját ő fogalmazta meg először monumentális formában.
Legjobb műfaja a portré volt. A festészet mellett íróként és közszereplőként is kivette a részét a hazai kulturális és politikai élet alakításából, 1993-ban az MSZP országgyűlési képviselője lett.
1994. november 22-én hunyt el Budapesten.
