1955 május 13-án született Kazincbarcikán, egy tizennégy tagú családban. Már gyermekkora óta vonzotta a festészet, de környezete nem engedte neki, hogy a művészetében kibontakozzon. „A szocializmusban egy roma ember nem lehetett okos, nem lehetett tehetséges, nem lehetett senki.” Javítóintézetben nevelkedett, majd mezőgazdasági főiskolát végzett.
Aktív tagja volt a Budapesti underground szcénának az 1980-as évektől, ahol Dóka A.KÓD (Jimmy)-vel, mint alkotótárssal ápolt szorosabb kapcsolatban, de több zenésszel és zenekar társaságában is megfordult, köztük az A.M.D., a Leukémia és a Trottel.
Több műfajban és kifejezésmódban is kísérletezett, avantgárd performanszokban vett rész, vagy éppen talált tárgyakból készített installációkat. Ezeknek az alkotásainak rendszeresen adott teret a Fekete Lyuk nevű kultikus szórakozóhely.
Művészi pályája elején inkább tájképekkel, illetve csendéletekkel foglalkozott, majd a nyolcvanas évektől a szürrealizmus felé fordul, Salvador Dali és Hieronymus Bosch hatására.
Jelenleg fő tematikái a saját, szürrealista értelmezésében megalkotott szakrális történetek, illetve nehéz múltját és személyes konfliktusait feldolgozó munkái.
Színhasználata jellegzetes, főként a meleg tónusokat, a barna árnyalatait preferálja.
Ritkán nyúl más színekhez, ilyenkor jellemzően monokróm stílusban alkot (Kék tájképek sorozat).
Az „A Világot bejárt elmémnek benyomatai: A Ganga mantrái” című kiállításán a művész főként az utóbbi pár év alatt készült munkáit mutatjuk be, amelyek tematikája az absztrahált intim traumáktól a spirituális történetek ábrázolásáig húzódik, a kettő között tisztelegve a rá legnagyobb hatást gyakorolt szürrealista mestereknek.
Számtalan csoportos, mind egyéni kiállításon mutatta már be műveit, ezekből a legjelentősebbek:
Művészetek Völgye, Taliándörögd, 2002
Orientalizmus a roma képzőművészetben, Balázs János Galéria, Budapest, 2007
Elhallgatott holokauszt, Műcsarnok, Budapest, 2007
Köztetek: nőábrázolás a roma képzőművészetben, Balázs János Galéria, Budapest, 2009
