KIÁLLÍTÓK:
Farkas Attila // Hájas Zoltán // Jakab Krisztián // Lukács János
Ökrös Mónika // Szabadfi Éva // Vári Zsolt
„Elmondom hát mindenkinek…” – Ezzel a címmel nyílik meg egy különleges kortárs tárlat Budapesten, amely hét képzőművész alkotásait mutatja be. A cím nem csupán egy lírai mondatkezdés, ez a kiállítás lényege: megszólalás, jelenlét és láthatóság.
Ez a cím Karinthy Frigyes üzenetéhez kapcsolódik, aki egész életművében az egyén igazságáért, a kimondás szabadságáért küzdött. A kiállításon szereplő roma alkotók is hasonló gesztussal fordulnak a közönség felé. Képeik nemcsak önkifejezések, hanem vizuális tanúságtételek is. Szólnak azok helyett is, akiknek sokáig nem volt hangjuk a művészet világában és most elmondják mindenkinek. Ez a mondat így egyszerre válik kulturális utalássá, identitás-vallomássá és társadalmi kiáltássá.
A művészek különböző életutakkal érkeznek. Vannak, akik vidéki műhelyek csendjéből hozták el műveiket, mások a Dunakanyar színeit vagy a város zajában érlelődő belső vívódásokat festették vászonra. Nos, mi az, ami közös bennük? A roma identitásukból és személyes tapasztalataikból táplálkozó kifejezésvágy, amely az alkotásokon keresztül új nyelvet kap. E képek nem magyaráznak, hanem éreznek, kérdeznek, emlékeztetnek, lázadnak és remélnek.
Az alkotásokban visszaköszön a tradíció és a modernitás, a folklór és a kortárs gesztus, a csend és a kiáltás. A portrék tekintetei visszanéznek ránk és megszólítanak. Az absztrakciók vibrálása mögött emberi történetek rejtőznek. A képek nem egyszerűen szépek, hanem igazak.
A kiállítás célja nem az, hogy „roma művészetet” címkézzen, hanem hogy egyéni hangokat, érzékeny szemléletet és hiteles belső világokat mutasson meg. A roma identitás itt nem szimbólum, hanem valóság. Egyszerre örökség, küzdelem, inspiráció és alkotói forrás.
Balogh Tibor képzőművész
A KIÁLLÍTÓMŰVÉSZEKRŐL:
Farkas Attila: Indiai elefánt
„Művészeti hitvallásom: nem azt kell megmutatni, amit mindenki lát, hanem azt, amit nem látnak. A művészet túlélési eszköz a rohanó világban.”
Hájas Zoltán: Tilda
„Az alkotás számomra belső utazás. A képeim is ilyen utazásra hívják a nézőt – velem együtt, vagy akár teljesen önmagával.”
Jakab Krisztián: A hírmondó
„Amikor láttam apukámat, hogy kiül festeni az udvarra, mindig mellételepedtem, és gyönyörködtem… Már akkor tudtam, hogy egyszer én is ezt szeretném csinálni, ha felnőtt leszek.”
Lukács János: Szemfedő
„Alkotásaimra a sokoldalúság jellemző. Szeretek kísérletezni és különböző technikákkal dolgozni. Műveimben leggyakrabban az érzelmeim, valamint a közvetlen környezetem eseményei és hatásai jelennek meg.”
Ökrös Mónika: A király és a lány
„Célom tanulni, fejlődni, a társadalmi megítélést javítani – roma nőként ezt nagyon fontosnak tartom. Szeretném, ha látnák, hogy ha autodidakta módon is, kellő szorgalommal, alázattal el lehet jutni egy bizonyos szintre.”
Szabadfi Éva: Öböl
„Leggyakrabban gyermekeknek szóló irodalmi alkotások körül találkozunk olyan illusztrációs világgal, amelyek alkotásaiban visszaköszönnek.”
Vári Zsolt: Ózdi roma telep, roma lány
„Leginkább portrékat fest, amelyek elsősorban a személyiség és a hangulatok megragadására építenek.”
