KEREKES GÁBOR
A művész a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett. A klasszikus festészet
irányából kilépve, a kétdimenziós sík alternatív meghódításán munkálkodik. Közösségi
terekben kezdett nagyméretű helyspecifikus installációk építésébe, majd folytatva az
útkeresést, jelenleg a kollázstechnikával kísérletezik, ami 2006 óta rabul ejtette. Alkotásai
készítésénél azóta ez lett a meghatározó elem.
„A KÁOSZ sok teremtéstörténetben az ŐSELEM maga, amiből minden teremtetett. A dolgok
szétválasztás előtti állapota. Ez a tátongó mélység egy olyan rendezetlen rend, aminek az
átláthatósága elképzelhetetlen és felfoghatatlan – az ilyesmi félelmet kelt az emberben.
Rendet rakni a káoszban közhelyes szóhasználatunk, de nincs is értelme, mert lehetetlen, és
nem is ez a lényege.
Munkamódszeremben jelen van a káoszból való építkezési szándék, ami maga a ’teremtés’.
Az ötlet maga a semmi, amihez rengeteg egyéb dologra van szükség, hogy abból valami
legyen. Fő témám a BÁBEL. Kollázsaimat – mint ahogy a tornyot a leírásokban tégláról,
téglára építették – nyomdai termékekből apró darabokra vágott képek elemeiből rakom össze,
építem fel magam is. Általában vázlatokat, rajzokat, skicceket készítek hozzájuk, hogy
könnyebb legyen számomra a létrehozandó műben elképzelni a működésre szánt
szerkezeteket, illetve, hogy a fizikális-valóságban hogy zajlik majd a kivitelezése a
munkaasztalon vagy az éppen aktuális kiállítási helyszínen.” (Kerekes Gábor)
TÚRÓ ZOLTÁN
1972-ben születtem Budapesten, munkáscsaládban. Édesapám korai elvesztése komoly
gondolkodásra és magányos világszemlélet kialakítására ösztönzött. Mint minden gyerek,
szerettem az óvodai, iskolai rajzórákat, és mikor kréta akadt a kezem ügyébe, kiélhettem a
rajztudásomat a VII. kerületi házunk előtti aszfalton. Majd a felső tagozatban, tanáraim
bátorításának hatására is, elhatározássá vált bennem, hogy képzőművészettel szeretnék
foglalkozni. Beiratkoztam a kerületünkben működő, akkor a szakmai körökben is ismert
Barcsay Gyermekképzőművészeti Körbe, ahol tudatosan készítették fel a gyerekeket a
kisképzőre, aminek akkor hatalmas státusza volt, mivel nagyon nehéz volt bekerülni, és elit
művészeti iskolának számított. Itt ismertem meg Kerekes Gábor barátomat is.
Intenzív felvételi készülés volt a rajzszakkörben, iskola után minden nap rajzolhattam
beállításokat. Meg kell említeni szeretett néhai tanáromat, Dombiné Szántó Melániát, akinek
nagyon sokat köszönhettem a rajzi alapok következetes elsajátításában.
Magyar-roma identitásomat nem lehet különválasztani. Később próbáltam keresni azokat az
akkor már országosan ismert, cigány származású nagy gondolkodókat, művészeket, mint
Szentandrássy István és Péli Tamás. És utánuk természetesen megismertem a roma értelmiség
színe-javát: Kovács Józsefet, Choli Daróczi Józsefet, Fátyol Tivadart, Zsigó Jenőt, Osztolykán
Ágnest, és még sorolhatnám nemzeti nagyjainkat. Lenyűgöző és felszabadító hatással volt
gondolkodásomra, művészi szemléletemre e két nagy festőművész, Péli és Szenty nagy
tudása, intellektusa és humanista gondolkodása. Úgy éreztem, hogy ez az, amit mindig
kerestem, szeretetük s tudásuk azóta is kísér. Mivel a hivatalos művészképzésből kiestem, más
utakon keresztül próbáltam képességeimet a két nagy Mester szárnyai alatt fejleszteni. Már a
húszas éveim elején egymás után sok kiállításon szerepelhettem. Abban az időben sokkal
nyitottabbak voltak az emberek a művészet befogadására, és nem nehezítették meg a
művészek helyzetét a kiállításrendezés akadályaival.
A képzőművészet hosszú szünet után ugyanúgy része az életemnek, alkotói tevékenységem
ugyanúgy végzem, s ezzel párhuzamosan Szunyoghy András szabadiskolájában folytatok
tanulmányokat. Művészi látásmódomra nagy hatással van az európai művészet a kora
reneszánsztól a barokkon át a XX. századi korszakokig. Maradok figurális festő,
hagyományos olajfestészeti technikákkal.
