Bódi Barbara festőművész, művészpedagógus és társadalomkutató. 1977-ben négygyermekes zenész családban született Budapesten. 1995-ben érettségizett porcelánfestőként művészeti szakközépiskolában, 2002-ben pedig az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz–vizuális kommunikáció szakán diplomázott. Részt vett Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész kurzusain, illetve Baska József és Rényi Katalin Munkácsy-díjas képző- és iparművészek képzésén.
1994 óta folyamatosan alkotó és kiállító festőművész, évente átlagosan 3-4 egyéni és csoportos tárlaton mutatkozik be, így többek között 2023-ban Szín-fóniák címmel volt önálló tárlata a bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban, valamint 2025-ben a budapesti Romano Kherben Jelzések címmel. A Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában 2024-ben állította ki műveit a Tradíció, modernitás, jelenlét – Roma festőművésznők kiállításán. Köztéri alkotása: India, a szantálfa illata (Bódvalenke, freskó) A gyakorlati értékteremtő alkotótevékenységének másik oldala a tudományos elméleti kutatás. Disszertációját az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológia Doktori Iskolájában A XX. század második felében kibontakozó cigány/roma képzőművészeti mozgalom és változásának folyamata a társadalmi emancipáció kontextusábantémakörben írta.
MAJOR ESZTER ANNA MŰVÉSZETI ÍRÓ MEGNYITÓSZÖVEGE
Kedves vendégeink, tisztelt hölgyeim és uraim!
Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma este itt állhatok Önök előtt, és megnyithatom Bódi Barbara, vagy ahogyan sokan ismerik, DrBoba élményTÉR-képek című kiállítását a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában. Amikor egy művész alkotásai köré gyűlünk, valójában mindig egyfajta belső utazásra indulunk. Képeket látunk, színeket, formákat, de ennél sokkal többet is: egy világot, amelyet az alkotó teremtett. Egy világot, melyben minden ecsetvonás egy történet, minden árnyalat egy érzés, és minden kompozíció egy vallomás.
„A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött.” Az idézet Ottlik Gézától származik, de olvashatjuk Bódi Barbara holnapján is – nem véletlenül. Talán mert ő is úgy véli, hogy a világnak szüksége van a jóra, a szépre, a tanításra, a szembesítésre, a megbocsátásra, a feloldozásra. Mindarra, amit a felettünk, közöttünk élő angyalok művelnek napra-nap, hogy élhetőbb legyen ez a világ. Összeesküdnek minden felett, ami nem a lélek épülését, megtisztulását szolgálja. És ebben az összeesküvésben az angyalok segítői vagy maguk az angyalok: a mindenkori alkotók, akik arra teszik fel az életüket, hogy teremtsenek. Mindig újat. Mindig mást. A művészek a világot teremtik meg nekünk, s bennük a világ válik valóra.
DrBoba, Bódi Barbara ilyen teremtő alkotó. Művészete nem csupán az érzékeinkre hat – sokkal inkább a lelkünkre. Az alkotás számára nem egyszerűen technikai folyamat, hanem egyfajta misztériumkeresés, folyamatos kutatás, belső párbeszéd. Vallja, hogy a benne lévő alkotóerőből merít, mely olyan esszenciális életenergia, ami összeköti őt a mindenséggel. És valóban, a festőművész, művészpedagógus és társadalomkutató – utóbbi kettő is rendkívüli fontossággal bír DrBoba alkotásában, hiszen egyszerre analizál, tudatosít, szintetizál és transzformál – színekkel és formákkal épít fel egy olyan teret, ahol megérinthetjük az érzések és gondolatok mélyebb rétegeit. Képei életet hordoznak magukban, elevenek, lüktetnek, mesélnek. Egyik sem marad néma – mindegyiknek van mondanivalója, legyen az csenddel rezgő, vagy éppen szenvedélyesen felkiáltó, de végül mindenképpen bennünk, mindenkori nézőiben rezeg-szuszog-zubog tovább.
Bódi Barbara istenfélő ember, s mint ilyen, alkotásaiban Istent keresi, Istennek ad hálát, vele elegyedik szóba, neki ajánl fel és tőle kér. Sőt, megfesti őt, ezzel próféciává emelve alkotását, személyes vallomássá dédelgetve művészi – és emberi – mondanivalóját. Képei egytől-egyig hálaadó sóhajok, miszerint az élet egy ajándék, amit viszonozni egy alkotó a földi lét minél szélesebb spektrumú kiteljesítésével képes. DrBoba a természet végtelen és sokszínű tökéletességéből merít játékos ötleteket: magokat, növényszárakat, leveleket, kavicsokat, üvegdarabokat vagy épp mozaiklapokat komponál festményeinek felületére – a természet adta színek és anyagok minél szélesebb lehetőségeit kihasználva keres új utakat, izgalmas újításokat, önkifejezési lehetőségeket.
„Te vagy a világ, s a világ benned válik valóra” – így hangzik ars poeticája, és ebben a mondatban szépen tükröződik az értékteremtés vágya, a kollektív életélményhez való tartozás ígérete, a művész mint visszatükröző membrán-szerepe a mindenkori misztérium kutatásában. Ez a misztérium pedig a művészet titka, az alkotás szentsége, az élet esszenciája, az elmúlás ellenszere, ízelítő az örökkévalóság szivárvány-horizontjából. Az alkotás teremtés. Olyan folyamat, mely nem csak a művészt alakítja, hanem azt is, aki szemléli a műveit. Barbara képei is ilyenek: megérintenek minket, egy pillanatra megállítanak, elgondolkodtatnak, elcsendesítenek, talán át is formálnak. Érezzük bennük azt az ősi erőt, azt az intuíciót és mélységet, mely csak az impulzív, egyszerre tudatos és ösztönös művészek sajátja. Mert a képek egyszerre mesélnek tudatos tervezésről és szabadon áramló ösztönösségről. DrBoba művészete ebben a kettősségben vibrál: egyszerre bensőséges és nyitott, dinamikus és letisztult, rejtélyes és mégis egyértelmű.
Mesterei között Nagy B. Istvánt, Földi Pétert, Szentandrássy Istvánt, Baska Józsefet, Rényi Katalint tartja számon, magát pedig egyfajta üzenetközvetítőként aposztrofálja, s mint ilyen, a vizualitás szerteágazó eszköztárával, vegyes technikai újításokkal és szabad témaválasztásokkal reflektál az őt ért impulzusokra, törekszik maradandó értéket teremteni, s teszi ezt érzékenyen, okosan, bátran, megannyi téma és technika közt egyensúlyozva, akár egy légtornász, vagy akár az angyalok a fejünk felett. Bódi Barbara az a fajta megmerítkező, mindig mélyebbre tanuló, mindig magasabbra törő művész, aki innovatív alkotói attitűdjét tudományelméleti tevékenységgel támasztja meg, és ez a folytonos befogadás egy életen át tartó fejlődés lehetőségét és nagyvonalúságát adja a kezébe. Ez az önmagát inspiráló kreativitás, a képeit nézve, minket is átjár: tekintetek életbe rezgése, messzi világok, univerzumok színekből hasított pannói, éjszakai virágzások titkos pillanatai, pályatársak, mesterek, öröklétbe vésett emberarcai – ők a kísérőink a Szentandrássy Galéria falai közötti barangolásunknak, melynek során bizonnyal sok kedvencet találunk.
A teljesség igénye nélkül: a Fantazma-glória, a Felkelő nap impressziói és a Hullámvölgyek akárha valamiféle ősi rezgésből fogantak volna, messzi tájakra, egyszervolt harmóniába repítenek minket vissza. Az Íriszek sóhaja, a Flow-sorozat vagy a Színjátékok 3 felvonásban mint természethez írt ódák egy-egy versszakai, teremtésről, életről, elmúlásról, örökkévalóról mesélnek, a Tükröm-tükröm sorozat portréi pedig, akár megannyi önarckép stációi, a sokszínűség, a mégis ugyanolyanság variációit színezi egy témára, címe az is lehetne: a másságról másként. A 371 Csillag című alkotás pedig a holokauszt áldozatainak emlékének adózva, a történelem sötét korszakának kortárs átértelmezése – íme tehát Bódi Barbara harmonikus, lírikus, értékteremtő magaslatának egy mély, drámai, valós sorsértelmezést felvállaló alámerülése, ha tetszik, a fény mellett az árnyék szükségszerű megjelenése.
Barbara alkotásai erősek és törékenyek egyszerre, akárcsak maga az emberi lélek. Talán épp ez az egyik legnagyobb erejük: hogy minden egyes darabban ott rejlik az emberi lét szépsége és összetettsége. Olyan képek ezek, melyekben a múlt és a jelen találkozik, az emlékek és a vágyak összefonódnak, hogy végül egyetlen harmonikus egésszé álljanak össze. Mert az alkotás nem csupán technika vagy eszközök összessége, hanem maga az élet. És úgy tűnik, Barbara számára a festészet olyan, akár egy belső beszélgetés, egy soha véget nem érő dialógus a világgal és önmagával. Kiállítása nem pusztán térben elhelyezett képek sora, hanem nagylelkű és szükségszerűen megható meghívás, mely által mi is részesei lehetünk ennek a teremtő folyamatnak. Hogy átadjuk magunkat annak a színes, hullámzó, ezertónusú világnak, melyben ő otthon van.
„A művészet az angyalok összeesküvése a világ feje fölött.” Ottlik Géza angyalai összeesküdnek minden felett, ami nem a lélek épülését, megtisztulását szolgálja. Ekként szövetkeznek az élet, a hit, az alkotás misztériumának felkutatására, majd felmutatására a művészek. Azzal, hogy mindig újat teremtenek. Mindig mást. A művészek a világot teremtik meg nekünk, s bennük a világ válik valóra.
Ma este tehát nem csupán egy kiállítást nyílik meg, hanem vele egy ajtó is egy csodálatos világba, egy kivételes művész univerzumába. Oda, ahol a színeknek történetük van, a formák mesélnek, az alkotások a lélek lenyomatai. Hálásak lehetünk, hogy Bódi Barbara, DrBoba megosztja velünk ezt az univerzumot, és engedi, hogy oda mi is belépjünk. És egy kis időre angyalokká váljunk.
Fogadják szeretettel Bódi Barbara művészetét, és engedjék, hogy a képei megszólítsák Önöket! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, ezennel a kiállítást megnyitom!
