SZENTANDRÁSSY ISTVÁN
Kossuth-díjas festőművész
(Budapest, 1957. augusztus 26. – Budapest, 2020. február 26.)
Az alkotások szakrális beszélgetések sora Istennel és hitem, szeretetem kinyilatkoztatása
gyermekeim és a művészet szentsége iránt." – Szentandrássy István
„Gyermekkorából a természet és az állatok szeretetét hozta magával, és azt a tapasztalatot,
hogy ebben a kegyetlen emberi világban csak önmagára számíthat. Tizennégy éves volt,
amikor becsapódott mögötte a vidéki nevelőintézet kapuja, és ötszáz forinttal a zsebében
feljött Budapestre. Különböző munkahelyeken dolgozott, többek között kertészetben,
kórházban és szociológiai kérdezőbiztosként. Szabad idejében verseket, drámákat írt és
rajzolt. Egy alkalommal újságból értesült arról, hogy egy dunántúli faluban, Csapiban cigány
olvasótábort rendeznek. Odautazott hát, és találkozott az eszmélkedő-szerveződő roma
értelmiség legjelentősebb képviselőivel, például Choli Daróczi József cigányul és magyarul
író költő-műfordító tanárral, meg az első magyarországi hivatásos cigány festőművésszel, Péli
Tamással, majd később megismerkedett ennek az alkotói, baráti körnek a többi tagjával.
Lakatos Menyhért íróval és Kovács József költővel. A cigány kultúra kibontakozásának
korszakos jelentőségű periódusa volt ez az időszak. Ebben a közegben kell értelmeznünk
Szentandrássy István festői indulását. Az emberi teljességet adó figuralitás képezi
Szentandrássy művészetének különleges értékét, érzelmi, indulati, hangulatteremtő,
sorsértelmező erejét, szuggesztivitását és varázsát. A reneszánsz művészeti hagyomány
megújításának példáját Péli közvetítette Szentandrássy számára, de ezt a tradíciót ő a maga
módján formálta át, teremtette újjá. Szentandrássy elsősorban a quattrocentóban talált
ösztönző példára. Ideális és torz, szépség és rútság együtt jelennek meg ebben az alkotói
világban. A természet elemi erejét idéző lovak, tiszta, harmonikus tekintetű Madonnák, dús
érzékiségű asszonyok, keménykötésű, szakállas férfiak, merész tekintetű, az életveszélyes
határhelyzeteket megélő torreádorok és kalandorok, meg a szent együgyűség bizalmával a
világba tekintő figurák, bohócok és bolondok néznek vissza ránk képeiről. Szentandrássy
festményeit sorsszerűség, drámaiság hatja át. Külsődleges cselekményesség helyett a lezajlott
dráma után érezhető katartikus csend.” – Kerékgyártó István
Kerékgyártó István
Képeiből rendszeresen rendeztek kiállítást itthon és a számtalan pontján. Önálló tárlata volt
többek között a Várkert Bazárban, a Művészetek Völgyében, a szentendrei MANK
Galériában, a Terror Háza Múzeumban, a bécsi Collegium Hungaricumban.
1995-ben Pro Urbe Budapest díjat, 1999-ben pedig a Kisebbségekért díjat vehette át. 2012-
ben Kossuth-díjat kapott, a cigányság ősi, balladisztikus hagyományait és alakjait sajátos
színvilággal ábrázoló műveiért, a hazai cigány kultúra megőrzésében és széles körű
megismertetésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, külföldön is nagy sikert aratott
kiállításaiért, példaértékű művészetéért.
A művész szellemiségét 2022 óta őrzi és viszi tovább a SZENTANDRÁSSY ISTVÁN
ROMA MŰVÉSZETI GALÉRIA, mely küldetésének tekinti, hogy bemutassa azokat a
roma képzőművészeket, akik XX. század közepétől jelentős, európai színvonalú életműveket
hagytak az utókorra, ugyanakkor kiállítási lehetőséget kíván biztosítani a tehetséges kortárs
képző-, iparművészet-, és fotóművészet alkotóinak. Rendezvényein alkalmat kínál a
társművészetek bemutatására, valamint teret biztosít a közösségi gondolkodásnak.
A Galéria állandó kiállítás keretében őrzi a „Szenty-szentélyt”, mely a művész relikviáiból,
műtermének bútoraiból áll.
Fotó: eM Soós György
