Kállai András
Néhány gondolat a munkáimhoz
Őrzők sorozat:
Az őrzők című munkáimat különböző kultúrákhoz tartozó emberekről készült régi fotók inspirálják, de nem koncepció a teljes (külső) hasonlóság a felhasznált fotóhoz. Az erős jelenlétet az eltűnőben lévő kultúrához való, statikus kötödést, valamint a pillanat megélését szeretném visszaadni ezeknél az alkotásaimnál. Az a fotó tud inspirálni, amelyik az abban a pillanatban megélt valóságot és így, egy abszolút, mindig örök emberi minőséget hordoz. Ez a minőség az, ami összeköti az embereket a tér és az idő kereteit is felülírva. Általában erős frontális komponálás jellemi ezeket a munkaimat (is). Kevés a téri elem a horizonttal két részre van osztva a kép síkja. Néha megjeleni egy vagy több ház a háttérben utalásszerű tájképzetként.
Emberi létállapot és identitáskérdések:
Önreflexiók. Gyermeki emlékképek, vágyak és hétköznapi megélések esszenciális lét-valóságának kivetülései, amelyek végigkísérik az ember útját, jellemét és személyiségét építik. A vertikális és horizontális értelemben vett ember van ábrázolva: A földi lény, akinek antennái vannak a különböző lét-dimenziók rezgéseinek észleléséhez. Kivetülése a művészet…
Találkozások önmagammal, személyiségi jegyek, komplex emberi identitás szeletek rész-egész viszonya.
Megjelenik a közös ős figurája.
Totemállatok és a rajtuk lovaglók, velük kapcsolódók:
Munkáimban az állatábrázolás nagyon gyakori. Ezeket a lényeket „abszolút” (totem) állatoknak hívom, amelyek állat-lények egyvelegei. Több állat tulajdonságát, tudását idézik, sejtetik. Titokzatosak ősi tudást birtokosai, így nem lehet teljesen megismerni őket. Segítenek a sámánnak, embernek a világok közötti utazásban a szellemvilággal történő kapcsolattartásban. A képeimen, szobraimon szinte összenőve velük, a hátukon viszik az embereket...
Apa-fia/ Isten-ember kapcsolat:
Az apám vére vagyok és a fiam (gyermekem) vér a véremből.
Hogyan vagyunk mi egyek, mégis különálló lények? Mik az azonosságok és mik a különbségek, amik összekötnek és elválasztanak minket? Hogyan alkotunk ketten egyet?
Hogyan vannak jelen ezek a viszonyok az Isten és ember kapcsolatában?
Pajzsos sorozat:
Eleső, védekező figura fragmentált végtagokkal, de így is egységes formarendet alkot. Mintha így lenne teljes, hogy torzó. kezével összenőtt pajzsot tart maga elé védekezésképpen, de ez a mozdulat már inkább rutinszerű, mint zsigeri gesztus. A pajzs védelmező tárgy, amihez tartozik egy gondolati erő…. utal a tükörre, sámándobra a napra és a holdra is. A figura nem annyira teátrális, sokkal inkább egy kimerevített elnyúló, kicsavarodó mozdulat közben van „kimerevítve”. A festményeknél, néha több arccal és végtaggal van ábrázolva ez a pajzsos figura.
Kállai Henrik
1976-ban születtem, Szegedi Tudományegyetem rajz-média szakpárján végeztem 2002-ben. Számos hazai és külföldi, önálló és csoportos kiállításon vettem részt. Láthatták képeimet Bécsben, Berlinben, Rómában, Madridban, s legutóbb a Chicagói Opera Aleco előadásának látványtervéhez kapcsolódtak munkáim. Itthon, többek között, a Francia Intézetben, a Menü Pont Galériában, a Három Hollóban állítottam ki. A Szolnoki Festészet Napja rendezvényen is részt vettem a Világlény című munkámmal. A Törökbálinti Festészet Napja rendezvényen Menedék című munkámmal szerepeltem. 2023-ban részt vettem az Art Market Budapest kiállításon. 1998 óta kisfilmeket és videó munkákat is készítek. Testvérem, Kállai András által szervezett Veresegyházi Művésztelepen is minden alkalommal részt vettem és az általa szervezett Sostar csoportnak is a tagja voltam, amely a roma képzőművészet reprezentációjának újra fogalmazásával foglalkozott.
Művészi hitvallás
Engem nagyon érdekel, hogyan lehet megragadni a mindennapokba beszivárgó misztikumot, amelyre, ha odafigyelünk észrevehetővé válik. Az emberek valóságában, mindennapi életében, örömében, fájdalmában sokszor megnyilvánul a misztikum: ahogy a legegyszerűbb tevékenységek varázserővel bírnak, ahogyan az élő beszéd szavai varázsszavakká minősülnek. Az emberek élethez való ereje nagy mágia, hisz a mágia semmi más, mint erő. Erő, amivel erőt vehetünk magunkon és a világon, mellyel túlélhetjük a valóságot és magát a mágiát.
Miként lehet felfűzni a valóságot a mindennapi életet és a misztikumot egy szálra? Hogyan jelenhet meg a szent és a profán egyazon időben és térben? Amikor a templom kárpitja kettéhasadt, az ember világa és az Isten világa közötti karakteres határvonal átértékelődött, átjárhatóvá vált.
A célom egy olyan festészeti rendszer létrehozása, amelyben mindkét világ benne van egyszerre. Az emberek valóságát, a hétköznapi életet megjelenítő kompozíciókba szeretnék belecsempészni olyan allegorikus figurákat, amelyek a transzcendens világot testesítik meg. Festészeti törekvésem egyik aspektusa, hogy a régmúlt lényeinek, különösen sárkánylényeinek szimbolikáját újra fogalmazzam, ezeknek őrző, védő, virrasztó szerepét jelenünkre vonatkoztassam.
Ezeknek a „teremtményeknek” a megfogalmazása mindig metaforikus, de nem ruházom fel konkrét bibliai vagy mitológiai attribútomokkal. Az egyik törekvésem, ezeket stilizálással, jellé egyszerűsítéssel és más eszközökkel éterivé tenni. Így sok esetben nem egy lényt igyekszem bemutatni, hanem A lényt. A jelképszerű megfogalmazástól a tragikus, expresszív megfogalmazás módig széles mintázatúan szeretném megmutatni mindezt.
Spirituális tartalomra fűzöm fel a mondanivalómat, és a kifejezésformák, technikák, fogalmazás módok között nagy szabadságot és teljes átjárást engedek meg magamnak.
A régmúlt korok képalkotása elsősorban transzcendens jellegű, a jelenünk képzőművészete meglátásom szerint kicsit eltért ettől az eredeti funkciótól, és az önkifejezésre, az esztétikai kifejezésre, valamint a szórakoztatásra szorítkozik. Arra nyitottam ki az „antennáimat”, hogy visszaemeljem az eredeti funkciót. A múlt és a jelen szintézisét szeretném létrehozni, mind szellemiségben, mind technikailag, miközben saját jelentéstartalmakat és magánmitológiát próbálok felépíteni.
Kállai Henrik
