Balázs János
„A történelem, a magyar és a cigány nép sorsa, mítoszai, a hihetetlen lexikális tudása fantasztikus lavinaszerű folyamként jelenik meg verseiben és önt formát képi víziókban. Minden érdekli. A történelem, az emberiség sorsa, a cigány telep, a virágok és az állatok, Hirosima - látomások és a valóság. Balázs János remeteként reneszánsz emberré érlelődik. Mindenhez hozzá kíván szólni, mindenhez hozzá kíván adni valamit. Megszokott közegéből ki sem mozdulva, villany, rádió, újság és tévé nélkül alkot. Információi a génjeiben hordozott eredeti ősi gondolatokkal vegyülnek, s talán ennek köszönhető tobzódó színvilága. A képek "zűrzavaros rejtelmek", ahogy ő maga fogalmazta, "ott bujkál bennük az egész világ létezése"
(forrás: RomNet.hu)
A mindössze két osztályt végzett vidéki cigánytelepen élő ember mindent elolvasott, amihez hozzájutott, Homérosztól a magyar klasszikusokon át Shakespeare-ig, Balzac-ig és Nietzschéig. Olvasmányélményeiből és a fantáziája által kiszínezett világból táplálkoztak festményei, versei; naplót is írt, és saját maga készítette hangszereken játszott a „pécskődombi remete”. 63 esztendősen kezdett festeni, életművét mindössze 8 év alatt hozta létre. Szűkebb pátriájában, Salgótarjánban hamar felfedezték, itt rendezték meg első kiállítását a hatvanas évek végén, és azóta is lelkiismeretesen ápolják az emlékét. Országos ismertségét – a naiv művészet iránt a hetvenes évek elején feltámadt érdeklődés nyomán – külföldi kiállítások sora követte. (forrás: Műcsarnok)
Péli Tamás
A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett 1967-ben. 1968-tól 1973-ig az amszterdami Állami Képzőművészeti Akadémia növendéke volt. 1992-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt. A cigányság sorsát igyekezett festményein megörökíteni. 1970 óta kiállító művész. Egyéni tárlaton mutatkozott be Hollandiában 1990-ben, Amszterdamban 1972-ben, 1976-ban, a Rátkai Klubban 1986-ban, Berlinben 1994-ben. Kollektív kiállításon szerepelt Kölnben 1972-ben, Franciaországban (Vance) 1980-ban, Párizsban 1985-ben, a Rátkai Klubban 1991-ben, 1994-ben.
(forrás: Kieselbach Galéria)
Az első professzionális roma származású Kossuth-díjas képzőművész. Szentandrássy István festőművész mestere. Mindkettőjük munkásságát az egyetemes képzőművész részeként tartja számon a magyar szakma. Több generáción keresztül átívelő iskolateremtő művészetet hoztak létre. Nem csak művészetükben, hanem egyéniségükkel is meghatározó alakjai voltak a roma közélet és a roma értelmiségiek körében.
A Varázsló meséje az emberiség mitikus gondolkodásának jelenlétére utal. A roma kultúrában szájról szájra, nemzedékről nemzedékre átívelő eredetmondák által inspirált, a roma identitás erősítését szolgálva jött létre.
Balogh Balázs András
Szülei a holokauszt áldozatává váltak, Balogh Balázs Andrást nagyanyja nevelte ötéves koráig, majd lelencházba került, onnan kiadták nevelőszülőkhöz, de azok nem járatták iskolába, hanem koldulni küldték. Felnőtt korában nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, kőművesként dolgozott az építőiparban, dolgozott acélgyárban, bányákban. Második házasság-kötésekor Salgótarjánban telepedett le. 1992-ben vált munkanélkülivé. A rajzolás, a festés mindig nagyon foglalkoztatta, rengeteget másolt, főleg Balázs János festményeit, sajnos a másolatait mind megsemmisítette, s majd csak 1975-től jelentkezett sajátos önálló alkotásaival. Ettől kezdve hamarosan rendszeres kiállító művész is. „Művészete igen rendhagyó, főleg éjszakát fest, apró festékpontokból állítja össze monumentális hatású, szimbolikus kompozícióit. Képeit a gyermekkori, keserű emlékek inspirálták, vásznain a szegénységet, a kirekesztettséget a stiláris elemek és figurák monoton ismétlődésével hangsúlyozza.” Nagy erőssége a csoportos figurális ábrázolás, a cigány népesség egész életmódjára való rálátás, művészetét az egészlegesség jellemzi.
